003: Asperger-lány a szomszédból - Beszélnünk kell Klaudiáról (2022)

 Komoly bajban vagyok most. Klaudia miatt nagyon sokat olvastam össze az emberi pszichére telepedő mentális betegségekről és súlyos dilemmát okoz, hogy ahogyan jelenleg Klaudia Asergeres is lehet (ő így tekint magára) úgy megjelennek benne erősen egy Borderline személyiségre utaló jelek, viselkedési formulák is.

Ezeket a vele folytatott közösségi oldalak döcögős párbeszédeiből és a készített videóiból sikerült összeollóznom. A Borderline pedig majdnem olyan terhet ró az emberre, mintha nem lennénk önmagunk. 

Visszatérő téma, hogyan játszotta ki az exét és csalta meg, hosszú hónapokon keresztül. Egyértelműen nem pozitív jellemvonásokról beszélünk. Ugyanakkor azt is rendre megemlíti, hogy a jól működő kapcsolatba nem nagyon fér bele, hogy az ember csak sodródik az árral és klasszikusan úgy véli, az ember tartozik partnerének azzal, hogy akár a tenyerén hordozza.

Konzervatív, mindazok ellenére, hogy jelenlegi munkája egy kevesek által ismert és elfogadott világba kalauzolja az embert.

Klaudia gyönyörű. Gyermekien bájos. Azonban odabent, a buksiban a konzervatív gondolatok kavarognak a zsenialitással és naivitással. Naivitása sem feltétlenül abból fakad, hogy nem érti a világ működését, bár néha úgy tűnik. Inkább a vágyainak egyszerűségéből, mint amikor azt ecseteli, hogy nem szabadna az egészségügynek fizetősnek lennie. És nehéz ezzel vitázni, hiszen áruvá tenni az emberek egészségét valóban elfogadhatatlan. Másrészt, azt látni kell és meg kell érteni, hogyan működik a társadalom és gazdaság, a gyógyszeripar és egészségügy, melyek ismeretével az ember tökéletesen tisztában kell, hogy legyen, a vágyak nem realizálhatóak a jelen társadalmi, profitorientált világrendjében.

Klaudia rendszeresen oszt meg tanácsadói felhanggal rendelkező posztokat. Nőknek főleg. Ezek a posztok néha rendkívül cinikusak. Még úgy is, hogyha tudjuk, a maga módján segíteni akar. Mégis, néhány fórumon előkerült vele kapcsolatban a "pick me girl" jelző, ami nem fedi le teljesen a lány gondolatiságát. Sőt. A pick me girl a férfiak között igyekszik érvényesülni úgy, hogy a többi nőt lekicsinyli, hibáikat láthatóvá teszi, felnagyítja, hogy a férfiakkal egyfajta belső cinkosságot alakítson ki. Azonban Klaudiánál inkább érzem azt, hogy kirohanásai, amelyben nőtársaival szemben fogalmaz meg éles kritikát, valójában a saját szemléletéből épített, szociális kapcsolatokat építgető segítő tanácsok. Ugyanakkor sosem éreztem, hogy keresné a kapcsolatot a férfiakkal, a nők kárára, ami viszont egyértelmű jele lenne a pick me girlségnek.

Igen, néha kifejezetten úgy éreztem videóit nézve, hogy Klaudia nem feltétlen kedveli az erősebbik nemet, sőt, bizonyos tekintetben talán kicsit megveti azt, egyszerűsége, a nőket elnyomó kicsinyessége miatt. Éppen ezért, úgy tűnik, inkább a férfiak fejére olvassa azok hibáit és rendre erősíti álláspontját személyes érzelmeivel, konzervatív beállítottságával. 

Mert Klaudia klasszikus értékek mentén képzeli el a férfi és nő kapcsolatát: az ajtót a férfi nyissa ki, segítse fel a kabátot, bókoljon és minden pillanatban éreztesse a nővel, hogy tiszteli és nőként (szélsőségesen) kezeli.

Ehhez az értékítélethez persze olyan apró és mostanra feloldott részletek is hozzájárulnak, mint pl. a férfi haja rövid, míg a nőé hosszú kell legyen. Van ebben valami idejét múlt szemlélet és természetes, ha ilyen kijelentések után folyamatos támadások kereszttüzébe kerül.

Csak azt nem tudom biztosan, hogy ez a látásmód Klaudia sajátja, vagy a mentális állapotának kivetülése. Azaz, valóban így gondolja ezeket, vagy pusztán az elméje, amely nem működik tökéletesen, kalibrálta ebbe a szerepbe.

Engem pedig ez érdekel. Hol végződik az "igazi" nő és hol kezdődik a beteg, aki olyan gondolatok börtönében létezik, amik mániákus, egyben gyermeki dolgokra kényszerítik, mint a telefonos emojik indokolatlan használata vagy az autók dudáinak kényszeres nyomogatása.