001: Asperger-lány a szomszédból (2022)

 001: Asperger-lány a szomszédból (2022)

Nem tudom, mennyire lesz hosszú életű ez a blog. Talán csak néhány bejegyzésig jutok el vele, talán sokkal tovább. Szeretném azt is, ha róla szólna, hogy az ő esetén keresztül beleláss abba a világba, amibe egy Aspergeres minden nap betekint. 

Nem én vagyok erre a legmegfelelőbb mesélő, de szeretném, ha nyomot hagyna a világban, mert... ...nem tudom, miért, és nem is az én elemezgetésem itt a lényeg.

Az Asperger-lány (tudom, hogy nyelvtanilag így nem helyes az írásmód, de sokkal szuperhősösebb) legyen egyelőre Klaudia. Amíg nem beszélem meg vele, addig minél kevesebb részletet osztanék meg veletek, hiszen nem célom, hogy engedélye nélkül kiteregessem őt a világnak. A célom, azt hiszem, hogy meséljek róla, mint említettem, mert története van. Igen, mindenkinek van története, de nem mindenki története keresztezi az utunkat.

Klaudia egy közösségi oldalon szólított meg. Nem szó szerint, gondolom, ez világos. Aspergeres. Talán sosem szólít meg szándékosan embereket, de bízom benne, hogy az ilyen apró, finom részletek is belekerülnek ebben a virtuális "naplóba". Tehát, belebotlottam egy videójába, amiben egy korábbi szerelmével kapcsolatban reagált kicsit haragosan ott, és a testének hízása meg egy kis csoki is szerepet kapott benne. Klaudia dacosan említette meg, hogy lehet, hogy húsibb a kelleténél, de cserébe akkor tessék, nézze meg a srác a tokáját is, mert őt bizony nem érdekli a véleménye, megeszi azt a csokit.

A kamera pedig nagyon tudatos mozdulattal a lány álla alá röppent, felfedve annak kerekségét.

Az első gondolatom az volt, hogy ez a lány gyönyörű. Egy férfi a külsőségekből indul ki, természetes, hogy ez az első gondolat vele kapcsolatban. A második azonban már kicsit mélyebbre kotorászott: - Ezt a lány nagyon megbántották és most valamilyen módon ezt a megbántottságot akarja legyűrni, talán nem a legjobb módszerekkel.

Ettől a naptól kezdve kezdtem őt figyelni és felfejteni azokat a gondolatokat, amiket erősen kérdéses videói okoztak. A platformon ugyanis elég nehéz az embernek kódolnia, hogy ami tartalmat lát, az valóság vagy fantázia, vagy mekkora mértékben keveredik mindez. Így nem olyan egyszerű eldönteni, hogy Klaudia igazi sérelmeket akar feldolgozni itt, vagy csupán fiatal nőként a korábbi tapasztalatait és gondolatait vegyíti mások történeteivel és szórakoztatói célzattal készít tartalmat. Sőt, néha olyan gyanúm is volt, hogy lehet, hogy csak troll és valami okból kifolyólag ilyen videókkal borzolgatja a nézői idegeit. Tehát első körben azt kellett kipuhatolnom, mennyi a tartalomból a valódi Klaudia.

Azután egy időre eltűnt. Pont akkor, amikor a tartalmai mellett kiderült, hogy valami olyasmivel is foglalkozik, munka gyanánt, amit általában az emberek nagyobb része elítél, de mostanra közel sem olyan szakma, ami miatt az embernek kívülállóként kellene léteznie a többiek között.

Nem állítom, hogy nem hiányzott. Amolyan, szleng szóval, crush-ként funkcionált nálam, akit az ember szívesen néz meg. De biztos vagyok benne, hogy a jelenségnek is több fokozata van és a jelentés sem feltétlenül egy érzést jelenthet. Talán erős szimpátiának lehetne nevezni esetemben.

Azután pár hónap múlva előkerült és újult erővel vett részt a közösség életében, halomra gyártva a korábbi tartalmai magját hordozó videókat, spiritualitással és hát ki kell mondani, toxikus tartalmakkal. Legalábbis, nagyon sok olyan tanácsot és feltehetően önmaga által is használt élettapasztalatot osztott meg, apró, zenés filmekbe csomagolva, amik megtekintése néha kellemetlen érzéseket keltett bennem, pedig sok mindent láttam már. Azonban pozitívuma volt ezeknek a történettöredékeknek, hogy így árnyaltabb lett a kép, ami kialakult róla és minden elejtett morzsa közelebb vitt ahhoz, hogy ha tökéletesen még ne is, de néhány réteget lehámozzon a lányról, akinek egyik fontos karakterjegyét az adta, hogy Aspergeres. Sőt, talán mindenre magyarázat vele és a kis önmegvalósító projectjével kapcsolatban.

Én meg persze csak nyomokban sejtem, hogy van ez a mentális állapot, tehát utána olvasok, mert érdekel a személyisége, még akkor is, ha azt egy születési rendellenesség okozott.

Érdekel, mert rossz nézni, hogy a tartalmai egy részében olyasmivel foglalkozik, amivel én sosem és amivel úgy vélem, senkinek sem kellene. Ő pedig erre van kárhoztatva, kitölti a mindennapjait, sőt pillanatait. Gyakorlatilag olyan, mint egy elszabadult gyorsvonat, amelyik mozdonyvezetője nem elég, hogy gondolkodás nélkül dobja a szenet a kazánba, de még a féket is leszerelte, hogy ha végül eljut a végponthoz, robbanhasson akár.

Lefordítom, mert a virágnyelv nem segít a megértésben. Klaudia gondolatai két gócpont köré csoportosulnak: az egyik, hogy esetleg véget vet az életének, míg a másik egy olyan szerelmet kergettet vele, amely beteljesületlen fog maradni, mert a másik fél, egy szűk körben rajongott híresség, ma már nincs velünk. Elhunyt.

Ez a két érzés pedig olyan erővel nyomakodik Klaudia világába, hogy lehetetlen eltagadni és legyinteni rá, hogy a való életből kölcsönözze a témákat. Márpedig ez azt jelenti, hogy az ifjú hölgy nagy részben egyenlő a videókban látott karakterrel, ergó kijelenthetjük, hogy a videók amolyan apró önvallomások és egyben talán segítség kérések, figyelem felhívások, drasztikus módszerrel. Azonban Klaudia ezek mellett sok mindent nem oszt meg, elnyel konkrétumokat, így a segítség nem biztos, hogy meg fog érkezni, amennyiben tényleg az a szerepe az itteni tevékenységének, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, hogy démonokkal küzd.

És közben azon gondolkodom, hogy lehet-e segíteni rajta és ha igen, nekem kell vagy másnak? A válasz még szerintem is egyértelmű: valaki olyannak, aki évek óta foglalkozik a témával, ismeri a szakszavakat, a precedenseket és nagyjából azon belül mindenre van válasza. Ez nem olyasmi, amit gyorstalpalón el lehet végezni. Nincs OKJ-s Asperger suttogói diploma. Ráadásul, igazából okom sincs rá, hogy belemásszak ilyesmibe, mert mostanra megtanultam, hogy én is sérülhetek, ha más érzéseiben turkálok. Így most titkon abban bízom, hogy ugyan velem is megosztja majd a gondolatait, hogy benne legyek az ötletelésben, hogyan tovább, de mellette keres valakit, aki minden oldalról rálát a problémáira, amivel született.

Hogy miért érzem mégis, hogy szeretnék részben mellette maradni? Talán mert bizalmat szavazott nekem azzal, hogy olyasmiket mesélt el az életéről, amiket eddig még nem nagyon vert nagy dobra. Névtelen bejegyzések ugyanis ilyen-olyan támogató oldalakon nem számítanak a fénybe lépésnek. Márpedig, ha valaki megbízik benned, azt nem fogod elengedni, ha kiesik a csónakból, hanem igyekszel visszarángatni, hogy ne fulladjon meg. Még akkor is, ha a felém tanúsított nyíltsága ugyanúgy az Aspergernek köszönhető pszichikai defekt folyománya, mint a suicid gondolatai vagy a rögeszmés szerelme a múlt egy szereplőéért. 

Tehát, lehet, hogy csak azért beszél velem, mert a pszichéje kényszeríti rá, hogy néha megtegye és én meg pont véletlenül ott voltam? Mondhatom akkor, hogy jó helyen voltam, jó időben, vagy egy átok ez mindkettőnknek?

Nem tudhatom, mit hoz a jövő és egyértelmű, hogy túl szorosan nem fogunk egymás mellett, sokáig menetelni azon az úton, amit elrendelt neki a sors, ám remélem, hogy ha nem is általam, de valahogy jelen leszek, amikor neki kicsit ideálisabb lesz az élete, mert tökéletes, a gyorstalpalón szerzett információim szerint sosem lesz. Ugyanis az Aspergert nem alszod ki soha. Jelen állás szerint gyógyíthatatlan, csak kondicionálható, ami annyit tesz sejtésem szerint, hogy annak, aki elszenvedi, nagyon meg kell tanulnia az érzéseit feltérképezni, mert neki külön kapcsolási rajza van a viselkedésről, és figyelnie kell, hogy azt tegye, ami elvileg helyes és ne azt, amit a betegség diktál.

Azt hiszem, ha nem un rá kérdéseimre pár nap alatt, sok féle dolgot megtudunk róla és arról, mit gondol a világról, ehhez azonban be kell vonnom majd őt a további naplózásba, mert nem csak a részese, hanem ő maga a történet és szükséges az engedélye, hogy az Odüsszeiáját elmesélhessem.